A gyógynövények használata több ezer évre visszavezethető. A herbalizmus egyedülálló módon ötvözi a kulturális hagyományokat, az ételeket és a jó közérzetet mindenki számára.
Ősi gyógynövények
A kutatók a cickafarkról, kamilláról és nyárfáról találtak bizonyítékot a neandervölgyiek foglepedékén, amely i.e. 60 000-ből származik. Ez a bizonyíték arra, hogy a növények már jóval a feljegyzett történelem előtt is a táplálkozás és az egészség középpontjában álltak, és azt látjuk, hogy a növényeket az idők során folyamatosan használják.
Kr.e. 1500 körül az egyiptomiak létrehozták az Ebers-papiruszt, amely több mint 700 képletet tartalmaz orvosi szövegekből. Pontos leírást tartalmaz az emberi keringési rendszer működéséről, beleértve az erek létezését és az emberi szív működését. Az Ebers-papiruszban említett növények közé tartozik az Aloe, a bazsalikom és a fenyérmirtusz. Ezeket a gyógynövényeket a mai napig használják.
Az ókori görögök és rómaiak is ismert gyógynövényszakértők voltak. Hippokratész, akit a „nyugati orvoslás atyjának” tartottak, híres görög orvos volt, aki úgy gondolta, hogy a test természetes okok miatt betegszik meg, nem pedig az istenek átka vagy a babonás okok miatt. Hippokratész 20 évet töltött börtönben, mert szembeszállt az akkori orvostudomány jelenlegi elképzeléseivel, és a börtönben írta „A bonyolult test” című művét. Ebben a könyvben néhány alapelv még mindig igaz a modern orvostudományban. Hippokratész számos gyógynövényt használt a gyakorlatában, és híres mondása volt: „Az étel legyen a gyógyszered, és a gyógyszer legyen a táplálékod.” A Hippokratész által leírt gyógynövény egyike a fűzfa kérge volt, és az, hogy hogyan használható lázra és fájdalmakra egyaránt. A modern orvostudomány követte ezt az 1800-as években, amikor a tudósok a fűzfából származó aktív vegyületeket használták fel aszpirin előállítására. Az ókori görögök nagy rajongói voltak a bodzának is, amely ma ismét rendkívül népszerűvé válik erőteljes immunerősítő hatásai miatt.
Gyógynövényhagyományok
A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egy ősi gyógyító rendszer, amelyet még mindig gyakorolnak. A HKO a gyógynövények egyik legrégebbi listájával büszkélkedhet, a Shennong Ben Cao Jing néven. Míg a szöveg írott változatát i. e. 250 körül rögzítették, a tartalmat Shen Nongnak, egy legendás gyógyítónak tulajdonítják, akiről úgy gondolják, hogy ie. 2500 körül élt. Azt, hogy Shen Nong valódi személy volt-e vagy sem, vita tárgyát képezte, de a Shen Nong-nak tulajdonított gyógynövények gyógymódjait és felhasználásait évszázados szóbeli történetmesélésen keresztül örökítették át egészen a kínai klasszikus összeállításáig és lejegyzéséig. A Shennong Ben Cao Jing olyan gyógyító anyagokat sorol fel, amelyek ásványi anyagokat, gyógynövényeket, fákat, állatokat, gyümölcsöket és zöldségeket tartalmaznak. Az említett gyógynövények közé tartoznak a modern gyógynövények hősei, mint a gyömbér, a ginzeng, a Ling Zhi Reishi gomba és a mungó bab.
Körülbelül ugyanebben az időben az Ayurveda gyógyító rendszerként fejlődött Indiában. Az Ayurveda szanszkritul „az élet tudományát” jelenti. Az Ayurveda i.e. 3300-ra vezethető vissza, és magában foglalja a jóga, a meditáció, az asztrológia és a gyógynövények gyakorlatait. Az ájurvédikus gyógyító rendszerek négy tudásgyűjteményen alapulnak, ezek a Jadzsurvéda, Rigvéda, Számavéda és Atharvavéda. Minden Véda leírja az Ayurveda gyakorlatában használt növényeket és botanikai anyagokat. Az Ayurveda összekapcsolja a növényeket az elemekkel, az elemeket pedig a testben létező doshákkal, azzal a céllal, hogy egyensúlyt teremtsen. A kurkuma és a szent bazsalikom alapvető ájurvédikus gyógynövények.
Herbalizmus a 18. századig
A herbalizmus nagy korszaka állítólag a 15. századtól a 17. századig tart. A gyógynövénykönyvek angol nyelven is elérhetővé váltak, miután latinról és görögről lefordították. Az egyik első angol nyelvű gyógyfüves könyv a Grete Herball volt 1526-ban. Ezt megelőzte Bancke’s Herbal című könyv, amely az első angol gyógynövénykönyvnek számít, és 1525-ben nyomtatták ki. A Banckes's Herbal megemlíti a rozmaringot, a levendulát, a mentát és a kamillát.
Nicolas Culpeper 1616-1654 között élt, angol gyógynövénytudós, botanikus és orvos, aki kiterjedt könyvet adott ki a gyógynövény- és gyógyszerészeti ismeretekről The Complete Herbal címmel. Hippokratészhez hasonlóan Culpeper is lázadó volt. Népi gyógynövényszakértőként dolgozott abban az időben, amikor az orvostudomány nagyrészt az arisztokrácia számára volt fenntartva. Ez azt jelentette, hogy az akkori orvostársadalom megvetette. Culpeper rosszallóan nézett az archaikusabb hagyományokra, például az érvágásra.
A nők kulcsszerepet játszottak abban, hogy az amerikai gyarmatokon elterjedt a herbalizmus, mert a nőket gyakran arra kérték, hogy gyökeret gyűjtsenek és gondoskodjanak családjukról. Az amerikai őslakosok növényi alapú gyógyszerei kulcsfontosságúak voltak abban, hogy az európaiak alkalmazkodjanak az amerikai terephez.
A színes bőrűek szerepét Amerikában meg kell említeni, amikor az Egyesült Államokban a herbalizmus folytatásáról beszélünk. A növények gyógyulás elősegítésére való felhasználásának ismerete az elnyomott emberek körében hagyományozódott, hogy hozzájussanak az orvossághoz. A 18. század közepén egyes államok illegálissá tették a rabszolgák számára a gyógynövénygyógyászat tanítását vagy megismerését.
Modern gyógynövénytan
Az a gondolat, hogy a gyógynövénytan tabutéma, többször is megjelenik a történelemben, kezdve a botanikai kötődésektől a boszorkánysághoz a Salemi Boszorkányperekben, egészen az orvostanhallgatók gyógynövényekkel kapcsolatos oktatásáig. 1904-ben az Amerikai Orvosi Szövetség által megalakított Orvosi Oktatási Tanács megváltoztatta Amerikában és Kanadában a herbalizmus irányát. Konkrét normákat akart felállítani az orvosképzésre vonatkozóan, amelyeket az orvosi iskoláknak meg kell felelniük. Azokat az iskolákat, amelyek nem tudtak megfelelni a követelményeknek, bezárták. 1910 és 1935 között az amerikai orvosi egyetemek több mint fele egyesült nagy egyetemekkel, vagy bezárták. Ezek az iskolák nem kínálhattak képzést homeopátiás, természetgyógyászati, kiropraktikus vagy oszteopátiás gyakorlatban, mert ezzel elveszítenék a túléléshez szükséges akkreditációjukat. A gyógynövények gyógyításra való felhasználásáról szóló tanítás határozottan nem szerepelt az orvosi tantervek között.
Szerencsére az elmúlt mintegy 50 évben a gyógynövényes és a népi gyógyászat ismét újjáéledt. Fantasztikus gyógynövényszakértőket találhat az interneten és a közösségében, és a gyógynövénytermékek széles körben elérhetők.
A herbalizmusnak izgalmas története van. Mindig is az emberek és az emberek által létrehozott gyógyító hagyomány volt. A herbalizmus az orvosi lázadók és kívülállók tudásán keresztül terjedt el. A mai tudományos kutatások alátámasztják azt, amit a gyógynövények úttörői mindvégig tudtak: a növényekben óriási gyógyító potenciál van.
